Július elsejétől társasági adókedvezményt vehetnek igénybe azok a vállalkozások, melyek az öt látvány-csapatsport valamelyikét támogatják. A jogszabályi változás nyomán a cégek a nyereségük után fizetendő társasági adó 70 százaléka erejéig támogathatják a klubokat, ráadásul ez az összeg költségként is elszámolható. A sportegyesületek többek közt utánpótlás-nevelésre, versenyeztetésre, eszközök beszerzésére és beruházásra is fordíthatják a kapott összeget.
 

A pénz megszerzéséhez az érintett kluboknak először fejlesztési programot kell összeállítaniuk, amit az országos sportági szakszövetség bírál el. Ha ez zöld utat ad, érkezhet a pénz, bár persze a fejlesztési tervek megvalósításához önerőre is szükség lesz.

– Hosszú távon nagy terveink vannak, éppen ezért örülünk a lehetőségnek – kezdte Kovács József, az Olajbányász Sporttelep üzemeltetését nemrég elnyert nagykanizsai Utánpótlás Futball Club (UFC) elnöke. – Edzőpályákat, műfüves játékteret építenénk, de a tervek közt szerepel sporteszközök vásárlása és persze a srácok folyamatos versenyeztetése is. Elvi ígéreteink már vannak, reményeink szerint akár 20 milliós támogatást is összegyűjthetnénk, ám az igazi kérdés az, mekkora kvótát kap majd a szövetség, s abból mennyi jut nekünk. Félő, hogy az első és második ligás csapatok, illetve a hozzájuk kötődő akadémiák elviszik a pénz nagy részét, s a hozzánk hasonló kicsiknek fillérek maradnak.

Nagyívű terveket szőnek a kanizsai kézilabdázók is, az Izzó SE a társasági adós pénzen új alapokra helyezné az utánpótlás-nevelést. Musits Ferenc elnök elárulta: a jövő évtől legalább 70-80 fiatallal szeretnék bővíteni a létszámot. Ehhez edzőkre, felszerelésre is szükség lesz, ezért közel 30 milliós büdzsét állítottak össze.

– Cégvezetőként úgy gondolom, jó, ha egy társaságnak van ráhatása, mire költik a befizetett adóforintokat, ezzel lehetőség nyílik a lokális támogatásra – véli Horváth Balázs, a Saubermacher-Pannonia Kft. vezetője, aki egyben az NB I/B-s kanizsai férfi kosárlabda klub elnöke is. – Sportvezetőként viszont azt kell mondanom: a rendszerben sok a bizonytalanság. Mi történik például, ha egy vállalat mégsem tudja az ígért mértékű támogatást adni? Amúgy a szövetséghez benyújtandó anyagot – amely az utánpótlásnevelésre helyezi a hangsúlyt – mi is elkészítettük, s reméljük, hogy a támogatóink teljesíteni tudják ígéreteiket.

Nagykanizsán az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok figyelmét is felhívták a lehetőségre, az ügyvezetők és a sportvezetők a jövő héten asztalhoz is ülnek.

– Ez a lehetőség új távlatokat nyit a sportegyesületeknek – emelte ki Cseresnyés Péter, Nagykanizsa polgármestere, aki az ügyben a gazdasági versenyszféra szereplőivel is tárgyalt már: – Kértem a városi beruházásokban dolgozó, de más településeken bejegyzett vállalkozásokat, hogy álljanak a kanizsai klubok mellé. Ha kell, az önkormányzat koordináló szerepet is vállal a siker érdekében.

A zalaegerszegi önkormányzatnál Doszpoth Attila, mint „gazdaságis” alpolgármester „kapta meg” a társasági adós támogatás ügyét. Ő kérdésünkre – Cseresnyés Péterrel egybehangzón – igyekezett eloszlatni a félelmeket, miszerint a megszerzett adóforintokért „cserébe” a helyhatóság majd visszafogja saját sporttámogatását.

– A koncepció nem arra született, hogy megoldjon egy önkormányzati feladatot, nem az a cél, hogy például a mi városunk terhei csökkenjenek – mondta Doszpoth Attila. – Azt el tudom képzelni, hogy az általunk biztosított forrás struktúráján majd a társasági adós konkrétumok megismerése után változtatunk, de a pénzt, amit eddig a területre költöttünk, nincs szándékunk csökkenteni.

A kanizsai városvezető által említett koordinátori szerepet Egerszeg is felvállalja, itt a vállalkozói szenátus következő összejövetelén hozzák például szóba az ügyet. Nem először: a cégvezetőkkel már korábban is váltottak szót a kérdésről és az alpolgármester elmondása szerint a fogadtatás pozitív volt.

– Természetesen mi is tájékozódtunk a kérdésben: Zalaegerszeg esetében 800 millió és egy milliárd forint között lehet az a társasági adó, mely az új támogatás alapja – reagált kérdésre Doszpoth Attila. – Ennek alapján is kijelenthető, hogy nagy lehetőséget kaptak a látványsportágak. Ugyanakkor látni kell: e „tortaszeletre” például a kulturális szféra is pályázik. Illetve fontos kérdés, hogy a klubok milyen programokat tudnak a szövetség asztalára tenni szeptember 15-ig.

Dézsi Attila, a ZTE FC ügyvezetője a törvény egy évvel ezelőtti megszületése óta követi annak sorsát, elvégre a tőkehiányos magyar sportban létkérdés minden forrás bevonása. Szerinte a törvény mostani formájában épp az eredeti szándékot nem szolgálja: hivatásos sportolók bérét ugyanis nem lehet ebből fizetni.

– A profi játékosok javadalmazása a társaságiadó-bevételből nem lehetséges a törvény mostani rendelkezése kapcsán, pedig ez lett volna a legnagyobb segítség – említette példaként Dézsi Attila. – Időközben ugyanis a profi klubok alkalmazottainak az ekho-s adózási formába kellett átlépniük, amely megnövelte a költségeinket. Hogy mennyivel? Hozzávetőlegesen 23–25 százalékkal, amely nem kevés. A törvény most azt engedi meg, hogy a szakmai stáb és a személyzet bérének legfeljebb az ötven százalékát lehet ebből a bevételből finanszírozni, vagyis a játékosokét egyáltalán nem. 

A labdarúgók ügyvezetője ettől függetlenül nem felejtette el hangsúlyozni: a lehetőséggel ebben a formában is élnie kell az adományozónak és a sportszervezetnek is. A Zeténél is rajtra készen várják a programjuk szeptember 15. utáni elbírálását, hogy indulhassanak egyezséget kötni a gazdasági társaságokhoz, melyektől a támogatást várják.

– Más kérdés, hogy esetenként szűkösek a lehetőségek és akadnak továbbra is nem tisztázott kérdések a törvényben – tette hozzá Dézsi Attila. – Például profi sportolókat foglalkoztató szervezetként a ZTE FC tárgyi eszközök fejlesztésére nem pályázhat, s ha nincs tulajdonában stadion, sportcsarnok vagy pálya (vagy nem üzemeltet ilyeneket tartós bérleti szerződéssel), akkor az új forrásból ezek fejlesztése is kizárt. Az utánpótlás-fejlesztésre viszont lesz lehetőség és ez valóban üdvözlendő.

Hasonló a helyzet a másik nagy zalai klubnál, a Zalakerámia- ZTE KK kosarasainál, hiszen ők is pályáznak a társaságiadó-kedvezményre. Rájuk különösen igaz most: minden egyes bevétel a túlélést jelentheti a pénzügyi válságba került klub számára.

A látványsportok közül már csak a jégkorongozókról nem esett szó. A zalaegerszegi Jégcsarnokban működik a sportág egyetlen zalai klubja, mely – mint Molnár Ernő, a helyi jégsportért alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta – felkészült az új lehetőség kiaknázására: igérvényekkel jól állnak, és a szövetséghez benyújtandó programjuk is 90 százalékban kész.  


A Dunántúlon is párját ritkítja 
A kanizsai vízilabdázók a társasági adós támogatásból legalább 5-6 millió forintra számítanak, melyből új korszakot szeretnének nyitni az utánpótlásnevelésben. Balázs László, az egyesület elnöke elmondta: ha a szövetség rábólint programjukra, 40–50 fiatalt szeretnének a vízilabda bűvkörébe vonni. Az elnök szerint jó eséllyel pályáznak, hiszen Zalában a kanizsai csapat az egyetlen, de a Dunántúlon sincs túl sok gárda. 


Szerzők: Kerkai Attila, Pásztor András, Varga Andor



Szerintem (Varga Andor jegyzete) 
Miért pont ez az öt sportág? – kérdezik sértődötten a kimaradt sokak képviselői. A lehetőséget miért épp a népszerű (értsd: nézővel, játszani akaró gyerekkel, hirdetővel, támogatóval is jobban „ellátott”) csapatsportok kapták? Az utánpótlásnevelés, a tömegesség szempontjait figyelembe véve is lehetett volna tán más a válogatás. Másrészt félő: az irányított adójukkal segítő cégek ennyivel „letudják” a társadalmi kötelezettségvállalást, avagy bezárulnak csatornák, melyekből korábban azért csordogált a sportba. Bár ez utóbbi nem a törvényi koncepció hibája.